Egészséges kapcsolatokban a felek egyenlőek, elnézőek egymással szemben, tudva, hogy ők maguk sem tökéletesek, kommunikálnak egymással, nem vágnak egymás szavába, közös történeteik vannak, és törekednek újabb közös élményekre, bíznak egymásban, közös céljaik, álmaik vannak, közös étkezéseket iktatnak be a napirendbe, megosztják a házimunkát, közös programokon vesznek részt, életüket közösen képzelik el, tiszteltben tartják egymás autonómiáját, törekszenek a boldogságra.

A kapcsolat válságát jelzi, ha a fentiek sérülnek, vagy az egyik fél privilégiumává válnak. Nézzük egyenként a fentieket...

Elismerés és hála

Nem hajbókolva, a másik fél érdemeinek elismerése. Annyira, amennyire szívből jön, és egyetlen lépéssel sem túllépve önmagunkon. Az elismerés és a hála nem azonos a behódolással.
Hiányában levertség, depresszív állapot, túlzott kritizálás jelenik meg.

Kommunikáció

Szóbeli, verbális kommunikáció és a nonverbális kommunikáció összhangja. Nem kell fárasztóan, naphosszat beszélni mindenről, ami eszünkbe jut, mert ellentétes hatást is kiválthat. Pl. rászoktatja a másik felet arra, hogy automatikusan igent, nemet mondjon anélkül, hogy mélyebben átgondolná, miről beszél a másik. Ha van gyereked, akkor jusson eszedbe, amikor vég nélkül beszél, és csak beszél, és csak beszél... Ha nincs, figyelj meg egy családot nyilvános helyen, ahol a gyereknek be nem áll a szája. Mi a vége? Igen, igen, nem, nem, nem, igen, igen. Ez nem kommunikáció.
Tudatosan figyeljetek egymásra, kérdezzetek közbe, ha valami nem világos, vagy még bővebb információt szeretnétek a témában szerezni partneretektől. Nyitott kérdéseket tegyetek fel egymásnak, melyre a válasz nem csupán igen vagy nem, hanem kifejtheti gondolatait.
Az első kérdést ne akkor szegezd neki, amikor fáradtan belép az ajtón, hagyj némi időt az akklimatizálódásra – a túlpörgött, munkahelyi stressztől, utazástól megfáradt partner nem ideális a kommunikációra. Egy tányér meleg étel, vagy egy szendvics, egy pohár frissítő innivaló jó alapot ad a későbbi kiadós beszélgetéshez.

Írjátok meg saját történelemkönyveteket

Nézzük, mi minden van a történelemkönyvekben?
Kezdet és vég. Korszakok kezdte és vége. Csaták, háborúk, békék, látványos békekötések. Nagy felfedezések, nagy emberek, történelmi családok, történelmi vállalkozások.
Készítsetek fényképeket az életetek kisebb és nagyobb eseményeiről, melyeket rendezzetek albumba. Ne csak a nyaralásról és az ünnepekről szóljon az album, hanem a hétköznapokról is. Még a kicsit szomorkásabb állapotok megörökítése is jól jöhet a későbbiekben.
Gyermekeink elvesztése után kirándulni mentünk, az itt készült képeink visszanézve segítenek a gyengéd feldolgozásban, és a történtek elfogadásában.

Közös programok

Találjatok ki közös hobbit, tevékenységeket, melyek éltetni fogják a kapcsolatot. Iktassatok be olyan tevékenységeket is, melyeket külön végeztek és ezekről érdeklődjetek partnereteknél (nem, nem arra gondolok, hogy hazaesik vizesen, te meg nekiesel, hogy kivel volt).
Ahogy telik-múlik az idő, találni fogtok olyan tevékenységet, amit egyedül nem szerettek végezni, de közösen jó mókának találjátok: pl. takarítás, főzés, kocsimosás, kirándulás, kerékpározás, stb.
A bizalom a szenvedély alapja

Figyelted már magatokat, amikor kritizáljátok egymás munkáját, életvitelét, testi megjelenését, jellembeli hibáit? Mekkora erővel fogja ez vissza a vágyatokat?
A vágy kialakulásához bizalomra és szenvedélyre van szükség, amit a marakodás megöl, és feltámasztása olykor hetekbe is telhet.
Az élet túl rövid.
Majd holnap ágyba bújunk – gondolhatod te, vagy gondolhatja ő, netán egyszerre mindketten. Most éppen nem kommunikáltok, honnan is tudhatnátok, hogy mit szeretne a másik vagy mit gondol az összekapásról...
Fiatalabb éveinkben nagyobb erővel buzog bennünk a vágy, később, úgy nyolcvan évesen már nem ez lesz a legfőbb testi igényünk – mert átrendeződik az értékrendünk. Nem kell idősebb korunkig várni, a gyerekek megszületésével ugyanúgy háttérbe szorítja az élet a szexuális eseményeket egy pár életében, ne szalasszátok hát el az értékes perceket, órákat, egy apróság miatt, ami hosszú időre visszavetheti a vágyat.
Még egy gondolat...
A büntetésből történő szexmegvonás mindkét fél számára előnytelen...

„Közös a cél, az álom, gyere és álmodj hát...”

A párkapcsolatokban semmi nincs cél nélkül, és ha nem tűztök ki elég értelmes célt kettőtök számára, hamar ellaposodhatnak a hétköznapok. A célok az életünk folyamán gyakran változnak, még gyakrabban formálódnak, de a közös értékrend nélkülözhetetlen alapja ezeknek a céloknak, melyeket közösen szeretnének elérni a párok.
A célok kitűzése, majd formálása során kommunikáltok, beszélgettek, eszmét cseréltek, összecsiszoljátok az értékrendeteket, és mindkettőtök személyisége fejlődik.

Együtt az asztalnál

Elválni ágytól-asztaltól szoktak.
Az ágyban akkor lesz hosszútávon minden rendben, ha a napi egy közös étkezést is bevezetitek. Éva és férje, Imre olyan munkát végeztek, amelyben tipikusan elkerülték volna egymást. A problémát úgy oldották meg, hogy hét közben Éva felkelt a férjével, majd reggel hatkor megreggeliztek, hétvégén pedig együtt főztek, és a család közösen fogyasztotta el az ebédet.
Rita férje késő este ért haza, a hét hat napján, így számukra a vacsora vált be, mint közös étkezés.
Ebédidő...
Ha egymás közelében dolgoztok, megoldhatjátok, hogy jó időben egy közeli parkban fogyasszátok el a közös ebédet, rossz idő esetén valamelyik étkezőhelyen. Ha távol vagytok egymástól, akkor is ebédelhettek együtt: megrendelhetitek egymás számára a meglepetés-ebédet egy futárszolgálattól, és ha van rá lehetőségetek, online kapcsolatban lehettek az ebédszünet idejére.

Házimunka

A közös házimunka akkor is építi a kapcsolatot, ha az egyik fél otthon tölti az egész napját – különösen, ha gyerekekkel van otthon...
Mindkét fél épülésére szolgál, ha tudják, hogy mennyi időt és energiát vesznek el az egyes háztartási munkák, melyeket nem lehet elbliccelni, ha azt akarjuk, hogy rend és tisztaság vegyen körül bennünket.
A munkamegosztás már sok családban bevált módszer, csak az időpontot kell kijelölni, amikor együtt, gyorsan elvégzik, és jöhet a közös program.
A kellemetlen munkákat közösen, vagy felváltva is lehet végezni, attól függően, hogy melyikőtöknek van éppen olyan hangulata, hogy gyorsabban elkészül vele. Tipikusan ilyen a wc kitakarítása, vagy a szemeteskuka kimosása.

(Szerep)játék az élet...

A lényeg, hogy ne legyenek irreális elvárásaitok egymással szemben, a rózsaszín köd hamar felszáll, ha egy élet hosszát nézzük – egy-két év, és szükségszerűen más érzelmek lépnek a régi hév helyébe.

Az irreális elvárások származhatnak a szülői viselkedésminták rossz kódolásából, a félreértett szituációk feldolgozatlan élményeiből, a végtelenített sorozatok filmkaraktereinek átértelmezéséből, a médiából folyó információtömeg gondolkodás nélküli elfogadásából is.
A reklámok sem az egészséges szerepeket közvetítik felénk, hatásukra egy átlagos alkatú nő, akin van mit fogni és a párja számára pont úgy tökéletes, könnyedén lelkifurdalással küzdhet, mert alakja nem 34-es, és a mellmérete is nagyobb, mint -A...

Ha nem tudod, hogy a párod miért viselkedik bizonyos helyzetekben ugyanúgy, újra és újra... - figyeld meg, hogyan viselkedik a szüleivel hasonló helyzetben, ha ez nem lehetséges, kérdezd meg, milyen gyerekkori képek merülnek fel benne már a téma említésére is?

Ismerjétek föl, hogy az életetekben hol, milyen szerepeket játszotok, és változtassatok a dolgok menetén! Olykor nagyon fájdalmas lesz ez az élmény, máskor meglepően könnyedén fogtok megszabadulni a beépült kliséktől.

Előfordul, hogy a párok nem tudnak egymással változni, ekkor, ha meg akarjátok tartani a házasságot, akkor elő kell venni a toleránsabb éneteket, és néha nagy levegőt venni, csendben maradni. Nem lesz egyszerű, de a végeredmény a boldogabb, elégedettebb élet lehet.
Együtt, vagy külön. Sajnos az is benne van a pakliban, hogy a fejlődés során rájöttök, nem egymásnak teremtett Benneteket az Isten, és csak rövid ideig kellett egymást kísérnetek az úton.
Azok a párok, akik elkötelezettek egymás iránt, és mindketten keményen dolgoznak magukon, gyakrabban maradnak együtt, a hozott, rossz szülői minták ellenére is.

Milyen csomagokat cipelsz?

Az életünk egy vasútállomás, időnként a vonaton ülünk, máskor mi vagyunk a mozdonyvezetők. Aztán a peronról integetünk, vagy mi indítjuk útjára egy füttyszóval a szerelvényt. Megint máskor mi vagyunk a vasút üzemeltetője, és van, hogy csak cipeljük a csomagokat, néha a másokét is...
Nincsenek mindenkire érvényes, általános tanácsok.
Ami Zitának bevált, Ritának lehet, hogy nem való, és amitől Kriszti beadja a válópert, Zsuzsi számára csak egy hétvégi „haragszomrád”.
Nem vagyunk egyformák – csak annyiban, hogy mindannyian csomagokat cipelünk... Okosan, tervezetten minden csomagot kibonthatunk, és elpakolhatjuk a tartalmát a megfelelő helyre: a polcra, vagy a kukába, mi hová való.