Vígjátékok gyakori szereplői azok a férjek, akiket az asszony traktál, hogy banális apróságokat változtasson magán, ellenkező esetben hárpiává változik, vagy érzelmi zsarolással veszi rá hites urát a szófogadásra… Közhely a fogkrémes tubus, a WC fedél és a kutyasétáltatás témaköre.

Egy harmincéves nő, életének közel felét élte már meg, és ha ilyen kicsinyes dolgokon veszekszik a férjével, bizony sok energiát, időt elvesztegetnek, ami alatt akár össze is bújhatnának.

Heti egy veszekedés a fogkrémes kupak miatt, az harminc év házasság alatt 1560 megmérgezett nap, ha feltételezzük, hogy a haragszomrád csak egynaposra sikerült. Ha a másik oldalról nézzük, több mint négy év veszekedéssel töltött idő a harminc év alatt…

A hétvégén volt szerencsém Joó Zsuzsa nagyszerű tréningjén részt venni, ahol Zsuzsa arra biztatott bennünket, hogy a két nap alatt, két különböző helyre üljünk le. Azért kérte ezt tőlünk, mert szeretett volna rávilágítani, hogy más nézőpontból nézve a dolgokat, újabb felismerésekre juthatunk. A gyakorlat számomra nagyon tanulságos volt, mert ahogyan igen sokan, én is ragaszkodom a megszokott helyhez a buszon, vagy egy teremben, ahol azelőtt már jártam. A legmeglepőbb az volt, hogy Zsuzsa számára is hozott meglepő felismeréseket az így generált helyzet.

Elképesztően jó babzsákokat leltünk a teremben, és a kényelmetlen székekről átköltözött a csoport fele ezekre, és a terem másik területére tettük le őket, míg a másik fele maradt a székeken. A székek magasabbak voltak, mint a zsákok, amikben mi odalent befészkelődtünk, így a nézőpontváltás rögtön kétszeres lett.

Zsuzsa megkérdezte, hogy a földön ülőket nem zavarja-e az, hogy a székről lenéznek ránk. Minket meglepett a kérdés, és gyakorlatilag egyszerre mondtuk, hogy: nem. Hozzátettem, hogy talán azért van ez így, mert annyira egyben van a csoport, hogy ez a kérdés fel sem merült bennünk.

A csoport pedig azért volt egyben, mert végighallgattuk egymást, nem vágtunk a másik szavába, türelmesen kivártuk, amíg sorra kerültünk a véleménycserében, így senki nem érezte elnyomva magát. Ami gondolat kikívánkozott, az kijött mindenkiből, és mégis mindenre jutott idő. Talán éppen ezért.

Ne a papíron múljon a házasság...

Házasságban sem ördöngösség úgy kezelni a társunkat, mintha egy csapat lennénk, hiszen erre esküdtünk. Innen már csak egy lépés, hogy ne forogjunk a piszlicsáré dolgok körül nap, mint nap.

Az értő figyelés, a tiszteletteljes hallgatás olykor sokkal beszédesebb és célravezetőbb, mint az apró csaták megvívása és megnyerése, mert ilyen helyzetekben valójában csak vesztesek vannak.

Egy személyes példa: férjemmel az összeköltözésünk előtt beszélgettünk a szüleink csatározásáról. Mindkét családban fő téma volt a „milyen irányban álljon a papír a mosdóban”? Mi megegyeztünk egy irányban, és ahhoz tartjuk magunkat, hátha a négyéves átlagot le tudjuk faragni… :)

A Ti családotokban milyen bolhaelefántok élnek? Mivel és meddig etetitek még?

Megjelent: HősNők